1920. június 4. Éppen száz éve, sok millió magyarnak döbbenet és a veszteség felett érzett csillapíthatatlan fájdalom égett a szívébe. Azt mondják, az idő gyógyír a bánatra. Lehet, de biztosan nem arra, amit fogantatásunk pillanatában a szívünkbe karcoltak. Amit együtt kaptunk ezzel a gyönyörű, de csonka Magyarországgal. Nemhogy száz, de ezer év sem lenne elég, hogy kitöröljék a magyar tudatból, a magyar lélekből a trianoni diktátum gyalázatát. E súlyos veszteségről a mai napon mi tarnaméraiak sem feledkeztünk meg, a 100 éves évforduló alkalmából koszorúval emlékeztünk a hazánkat ért fájdalomról.
