Tarnaméra jelenlegi nevét csak az utóbbi évszázad óta viseli.
A régészeti kutatások alapján feltételezhető, hogy a Tarna-patak partja (Tarnaméra) már a bronzkor óta lakott település volt. A község első írásos említése 1334-ben történik Myra néven, majd később Méra, majd Vakméra, később Szentmártonméra, valamint nevezték még Egyházasmérának, Vakmérának, Mezőmérának Felsőmérának, Mirének, majd az Almásyak beköltözése után kapta a Méra nevet.
Tarnaméra megalakulásától (kb. az 1300-as évektől) 1701-ig több nemes birtoka, majd 1701-től lettek az Almásyak a földbirtokosai, mintegy 200 éven keresztül. Még az Almásyak előtt, 1687-ben elpusztult a település, lakatlanná vált. A dinasztia azonban újraépítette, és újból benépesítette. Majd 1705-ben a labancok újból elpusztították. Az Almásyak azonban 1711-ben ismét hozzáláttak az újratelepítéshez, így egyre többen költöztek ide. Adóösszeírások alapján tudjuk, hogy kb. 25-30 magyar parasztcsalád élt a faluban különböző nemesi családok birtokain.
1796 „Méra. Magyar falu Heves Vármegyében, földes Ura Almásy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Bocsonádhoz nem meszsze, és annak filiája, földgye, réttye jó, piatzozása Gyöngyösön, legelője elég, fája, makkja, nádgya nints.”
Az Almásy család helybeli múltjára az általuk épített Almásy kastély emlékeztet.
1851 „Méra, magyar falu Heves vmegyében, Zsadány szomszédságában: 815 kath., 19 zsidó lakos. Kath. paroch. szentegyház. Vendégfogadó. Termékeny fekete föld. Sok széna. Földes urai gr. Almásy Ignácz, Almásy Károly és István, Rakovszky és mások. Utolsó posta Gyöngyös.”
A XX. század elején már több egyesület és szövetség működött a községben. Voltak köztük tűzoltó egyesületek, lövész egyesület, pénzügyi szövetkezetek.
A lakosság többsége a mezőgazdasági termelésből élt. Azonban iparosok és kereskedők is szép számmal éltek itt. Az idő múlásával egyre több szövetkezet alakult meg, valamint a helyi posta is létrejött.
1931-ben épült ki az elektromos hálózat.
Az előző rendszer nyomai ekkor egyre jobban láthatóak voltak Mérán. Egyre több szövetkezet alakult, több TSZ is létrejött. Erősen látszódott, hogy a rendszer egyre jobban erőltette a földművelés minél nagyobb szinten történő felvirágozódását.
1950-ben megalakult a községi tanács. Az elkövetkező időszak jelentős változást hozott a község életébe. A Holt-Tarnán, s a nagy csatornákon 3 hidat újjáépítettek.
Az Alföld és Mátraalja találkozásánál elhelyezkedő település felszín alatti vizekben nagyon gazdag. 1950-es években olaj után kutatva tört fel a felszínre az a termálvíz, melyre néhány évvel később strandot építettek. A közelmúltban történt a Tarnamérai Srandfürdő medencéjének feszített víztükrűvé alakítása, vízforgató és -tisztító berendezést szereltek be, valamint felújították a főútvonalakat.
A település egy része a Hevesi Füves Puszták tájvédelmi körzet részét képezi.
A Tarnaméra nevet csak az utóbb évszázadban viseli. A község első írásos említése 1365-ben történik Myra néven, majd később Méra, majd Vakméra, később Szentmártonméra, valamint nevezték még Egyházasmérának, Vakmétának, Mezőmérának Felsőmérának, Szentmártonmérának, Mirének, majd az Almásyak beköltözése után kapta a Méra nevet.
Tarnaméra megalakulásától (kb. az 1300-as évektől) 1701-ig több nemes birtoka, tulajdona volt, majd 1701-től lettek az Almásyak a földbirtokosai, mintegy 200 éven keresztül. Még az Almásyak előtt, 1687-ben elpusztult a település, lakatlanná vált. A dinasztia azonban újraépítette, és újból benépesítette. Majd 1705-ben a labancok újból elpusztították. Az Almásyak azonban 1711-ben ismét hozzáláttak az újratelepítéshez. Így egyre többen költöztek ide.
Az Almásy család helybeli múltjára az általuk épített Almásy kastély emlékeztet.
A XX. Század elején már több egyesület és szövetség tevékenykedett falunkban. Voltak köztük tűzoltó egyesületek, lövész egyesület, pénzügyi szövetkezetek.
A lakosság többsége a mezőgazdasági termelésből élt. Azonban iparosok és kereskedők is szép számmal éltek itt. Az idő múlásával egyre több Szövetkezet alakult meg, valamint a helyi posta is megalakult.
1931-ben vezették be a villanyt.
Az előző rendszer nyomai ekkor egyre jobban láthatóak voltak Mérán… egyre több szövetkezet alakult, több TSZ is létre jött… erősen látszódott, hogy a rendszer egyre jobban erőltette a földművelés minél nagyobb szinten történő felvirágozódását…
1950-ben megalakult a községi tanács. Az elkövetkező időszak jelentős változást hozott a község életébe. A Holt-Tarnán, s a nagy csatornákon 3 hidat újjáépítettek… tehát egyre modernebbé vélt a falu.
A közelmúlt nagyobb fejlesztései, hogy a Tarnamérai Srandfűrdő medencéjét átalakították feszített víztükrű medencévé, vízforgató és –tisztító berendezést szereltek be, valamint felújították a főútvonalakat.
